Máshogy történnek a dolgok a szupermasszív fekete lyukak körül, mint ahogy eddig gondolták
A szupermasszív fekete lyukak körül olyan extrém erők uralkodnak, amelyek miatt a közelben lévő gázfelhők akár 10 fényévnyire is elnyúlhatnak.
A szupermasszív fekete lyukak körül olyan extrém erők uralkodnak, amelyek miatt a közelben lévő gázfelhők akár 10 fényévnyire is elnyúlhatnak.
Először figyeltek meg közvetlenül egy fekete lyukból és egy neutroncsillagból alkotott kettős rendszert – közölte a Wigner Fizikai Kutatóközpont. Ezzel újabb hiányzó láncszemmel egészítette ki az extrém kozmikus jelenségekről alkotott ismereteinket a gravitációs hullámok detektálására létrejött, az észlelést végző LIGO-Virgo-KAGRA együttműködés, amelyben három magyar kutatócsoport is részt vesz.
Az első csillagok és galaxisok előtti időből származó fekete lyukra bukkantak ausztrál tudósok. A mintegy 55 ezer naptömegű fekete lyuk adhatja a ma létező szupernagy tömegű fekete lyukak magját és segíthet a kutatóknak felbecsülni az univerzumban lévő ilyen objektumok számát.
Több mint 300 tudós dolgozott azon az elmúlt két évben, hogy a 2019-ben bemutatott, fekete lyukat ábrázoló fénykép élesebb legyen.
A tudósok szerint a P172 18 kódnévvel illetett kvazár – vagyis egy csillagszerűnek tűnő rádióforrás – abból a korból származik, amikor a világegyetem 780 millió éves volt.
A holland Leideni Egyetem tudósai még csak az északi égbolt 4 százalékát térképezték fel, de máris 25 ezer szupermasszív fekete lyukat tettek láthatóvá.
A Hattyú csillagképben található Cygnus X-1-ről eddig úgy gondolták a tudósok, 15 naptömegű. Most úgy tűnik, ennél azért nehezebb.
A szupermasszív fekete lyukak a tudósok számára rendkívül izgalmas képződmények, ám ez nem jelenti azt, hogy a kisebbek ne keltenék fel az érdeklődésüket. Most például egy egész csoport ilyet találtak a Hubble űrteleszkóp segítségével.
Óriás gázbuborékot fedezett fel a Tejútrendszertől délre az eRosita német űrteleszkóp. Ez a röntgenteleszkóppal végzett első, teljes égboltvizsgálat első eredménye – közölte a garchingi Max Planck Intézet (MPE).
Egy csillag "spagettifikációját", vagyis egy fekete lyuk által felfalt csillag utolsó pillanatait sikerült rögzítenie egy nemzetközi kutatócsoportnak. A világ több pontján lévő teleszkópok segítségével észlelték a ritka fényrobbanást, amelyet a szupermasszív fekete lyuk által elnyelt csillag bocsátott ki.
Valószínűleg kevesek számára hangzik meglepően, hogy még elméletben sem érdemes fekete lyukba esni.
Három tudós kapta meg idén a fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémiától. Mindannyian a csillagászati eredményeikért.
Szupernagy tömegű fekete lyuk hálójában lévő galaxisokat észlelt az Európai Űrügynökség (ESA) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT). A hat galaxis a fekete lyuk körül helyezkedett el, amikor az univerzum kevesebb, mint egymilliárd éves volt. Ez az első alkalom, hogy ilyen közeli csoportosulást sikerült megfigyelni időben ennyire közel az ősrobbanáshoz.
Egy algoritmus segítéségével hanggá alakították azokat az adatokat, melyeket a teleszkópok rögzítettek a Tejútrendszer fürkészésekor.
Az olaszországi Advanced Virgo detektort működtető Európai Gravitációs Obszervatóriumban (EGO), valamint a két amerikai Advanced LIGO obszervatórium kutatói bejelentették, hogy egy körülbelül 142 naptömegű fekete lyukat észleltek, ami két, 66 és 85 naptömegű fekete lyuk összeütközésével jött létre. Mind a kezdeti komponensek, mind az ütközés után kialakult fekete lyuk olyan tömegtartományba esik, amit eddig nem figyeltek meg sem gravitációs, sem elektromágneses észlelések segítségével.
Egy, a Nap mögött rejtőző, nagy tömegű fekete lyuk éveken át csendben volt, nemrég azonban újra hangokat kezdett kiadni. A tudósok értetlenül állnak a jelenség előtt.
Az eddigi ismeretek szerint a Földhöz legközelebbi fekete lyukat fedezték fel a déli égbolton az Európai Déli Obszervatórium (ESO) kutatói.